Jan monológja:
Magam sem tudom hogyan történt, de megesett. Éltem kicsit sem unalmas életem szerető családommal, de mégsem volt az igazi. Valami hiányzott belőle. EGY FÉRFI. Korainak tartottam még, hogy bárkim is legyen Justin halála után, ráadásul Brian ezt a szerepet pont kitöltötte, mégis arra vágytam, hogy egy férfi csak engem szeressen.
Szeretteim folyamatos jelenléte mellett is magányosnak éreztem magam. Mindössze 5 éves voltam, mikor meghaltak a szüleim... Mindennek 20 éve. Máig sem tudom miért kellett meghalniuk. Lucian szerint engem védtek, de kitől?!
Körülbelül egy éve rosszkor voltam rossz helyen és láttam, ahogy egy fekete ruhás ninja megöli egyik ellenségünk fiát. Farkasszemet néztem a gyilkossal, mégsem ölt meg. Miért hagyott életben?
A csontjaimban érzem, hogy hamarosan eljön értem, hogy megöljön, de nem érdekel, mert legalább kiszabadít magányomból.
Takeshi Monológja:
A nevem Takeshi. Egy titkos klán egyik jól kiképzett ninja-ja vagyok. Megbíztak, hogy öljem meg az egyik vámpírklán fejének a fiát. Mindent megterveztem előre és simán kellett volna zajlania a dolgoknak, de volt egy szemtanú.
Egy gyönyörű és fiatal nő. Volt egy társam, akit velem küldtek, hogy segítsen, ha valami balul üt ki. Elkaptam a nőt és a falhoz nyomta és a torkára helyeztem a kardom pengéjét, de képtelen voltam végezni vele.
Futni hagytam, de a társam utána eredt és elakarta venni az életét. Végeztem vele, mielőtt elérhette volna. A klánomnak azt hazudtam, hogy a nő semmit sem látott és Mitsurugi-t csak a vérszomja hajtotta, de mielőtt megölné, megerőszakolja. Mivel a mester jól ismerte őt, elhitte és nem büntetett meg, sőt megdícsért, hogy megóvtam a klánt a lebukástól.
Újabb megbízást kaptam, miszerint meg kell óvnom őt még a saját klánomtól is. Végre nemcsak a távolból figyelhetem. Lesz lehetőségem megismerni őt.